Ennek nyomán az ellenállási jog helyébe az esztergomi érsek kiközösítési joga került az okiratba. 1232-ben megjelent a nemesi vármegye kedvezményezése, miután a zalai szerviensek jogot kaptak a királytól a kehidai oklevélben, hogy saját ügyeikben maguk ítélkezzenek. 1233-ban a pápa utasította a Magyarországra küldött legátusát, Pecorari Jakabot, hogy II. Andrást és fiait ne közösítse ki. A pápa "jóindulatát" azonban a királynak a beregi egyezmény aláírásával kellett meghálálnia. A pápai legátus a halicsi hadjáratra indult királyt a beregi erdőben érte utol, innen az egyezmény elnevezése, amelyben a katolikus egyház visszaszerezte korábbi kiváltságait, és ezáltal megerősödött a főpapság hatalma. Az okiratban a király megígérte, hogy a zsidókat és az izmaelitákat nem juttatja hivatalhoz, és jellel különbözteti meg őket a keresztényektől. Az Aranybulla egy sajátos, középkori értelemben vett "demokratizálás" rögzítését jelképezte. Az okirat neve onnan származik, hogy aranypecséttel látták el.
A törvényekből kimaradtak azonban a jobbágyok és parasztok, az ő jogaikkal évszázadokon keresztül nem sokat foglalkoztak, változást az 1848. évi áprilisi törvények hoztak, azonban a szabadságharc bukásával ezek a törvények érvénytelenné váltak. II. András törvényei modernizálták a késő Árpád-kor jogrendszerét, továbbá létrehozták a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva ezzel évszázadokon át a különböző kiváltságokat és kötelességeket. Az Aranybulla állítólag hét példányban készült el, de sajnos mindegyik elveszett. Az eredeti példányból kapott a pápa, az esztergomi és kalocsai érsek, az ország nádora, a Templomos Lovagok és a Keresztes Lovagrend is, de mindegyiknek nyoma veszett. Egy még 1318-ban készült hiteles másolat maradt meg az utókor számára, amelyet az esztergomi egyházi levéltárban őriznek. A másolat valódiságát a rajta látható pecsétek igazolják. II. András többször is adott ki aranypecséttel megerősített iratot, ezekből kettő a Magyar Országos Levéltárban van, egy pedig az esztergomi Prímási Levéltárban.
Az oklevelet hét példányban adták ki. Az Aranybullában korlátozták az uralkodó adományozási jogát. A királlyal kimondatták, hogy egész vármegyét vagy bármiféle méltóságot nem adományozhat, illetve becsületes szolgálattal szerzett birtokaitól soha senkit sem foszthat meg. Számos rendelkezés a főpapoknak a bérleti rendszerrel szembeni ellenkezését fejezte ki. Megtiltották a zsidók és izmaeliták számára, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők legyenek. A szerviensek elfogását és megbüntetését bírói ítélethez kötötték. Megerősödik a főpapság hatalma Az Aranybulla II. András korábbi nézeteinek az átértékelését jelentette az adópolitikában, a személyzeti ügyekben, az öröklési rendben és az igazságszolgáltatás területén. E királyi dekrétum számos olyan kiváltságot biztosított a szervienseknek, amelyet később megtalálunk a nemesi szabadságjogok között. 1227-ben IX. Gergely pápa szót emelt a királynál a zsidók és az izmaeliták hivatalviselése ellen. Az egyház részéről a király politikájával szembeni tiltakozás végül az Aranybulla 1231-i évi megújításához vezetett, amelyben a király és fia kötelezte magát az abban foglaltak betartására.
Andrást, hogy a jogaikat az Aranybullában erősítse meg. A dokumentum 31 cikkelyből állt, ami magába foglalta, hogy a szervienseket nem lehetett bírói ítélet nélkül fogva tartani, nem voltak kötelesek adót fizetni (vérrel adóztak), és hadba vonulniuk is csak védekezésnél volt kötelező, megengedték számukra a szabad végrendelkezést is. Idegenek nem tölthettek be tisztségeket az országos tanács beleegyezése nélkül, nem voltak kötelesek elszállásolni a királyt és tilos volt a tisztségek halmozása. Idegenek nem kaphattak birtokokat, és a már idegeneknek adományozott birtokok visszavételére kötelezték a királyt. Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte: ha a király nem tartja be a pontokat, akkor megilleti őket a felkelés joga. Elégedetlenkedett az egyház is, ugyanis teljesen kimaradt a bőkezű adományozásokból. A királyi hatalom annyira gyengének bizonyult, hogy az egyház kikényszerítette az Aranybulla megújítását 1231-ben. Ez az új változat megengedte a tized pénzbeli behajtását, megváltoztatták az ellenállási záradékot is, miszerint az egyháznak joga volt a királyt kiközösíteni.