Könnyen lehet, hogy egy klasszikus felfogású pszichológus összehúzza a szemöldökét, ha valaki itt ragadt lelkekről kezd beszélni, és inkább továbbküldi az illetőt egy pszichiáterhez. Lélekgyógyásztól, spirituális tanácsadótól vagy olyan pszichológustól érdemes segítséget kérni, akiben megvan a kellő türelem, nyitottság és elfogadás a téma iránt. NLC: Vannak konkrét jelek, amikből arra következtethetünk, hogy eltávozott szeretteink vissza-visszajárnak? P. : Kétségtelen, hogy tárgyak potyogására és fiókok ugrálására is lehet példa, az én meglátásom mégis az, hogy elsősorban nem ilyen jelekből vehetjük észre elhunyt szeretteink közelségét. Sokkal inkább jelenlétérzésként, különös sejtésként vagy álomként éreztethetik velünk, hogy a közelünkben vannak.
Negyven százalékuk mondta, hogy vannak emlékeik azutánról is, hogy megállapították náluk a klinikai halál beálltát. Dr. Parnia szerint valójában a legtöbb embernek vannak ilyen emlékei, de sokan nem tudják előhívni azokat a memóriájukból agysérülés vagy a kórházi nyugtatók hatásai miatt. kép: Thinkstock A halál utáni emlékekkel rendelkezők 2 százaléka számolt be egyfajta testen kívüli élményről. Ők azt állítják minden érzéküknek teljes birtokában voltak, vagyis pontosan látták és hallották, mi történik körülöttük, miután halottá nyilvánították őket. Ötven százalékuknak azonban nem konkrét emlékeik vannak, csak az iszonyatos félelem érzését tudták felidézni. A kutatás legfontosabb eredménye valószínűleg a világ első tudományosan igazolt testen kívüli élménye. Egy 57 éves páciens a legapróbb részletekig, pontosan képes volt felidézni, hogy mi történt körülötte, miután ideiglenesen meghalt. Részletes, vizuális emlékei pontosan megegyeztek a valós eseményekkel. "Ez azért rendkívül fontos, mert eddig úgy gondoltuk, hogy ezek az emlékek hallucinációk vagy illúziók, amik a szív leállása előtt vagy közvetlenül az újraélesztés után keletkeztek, de semmiképpen sem valós emlékek arról az időről, amikor a szív nem dobogott" – mondja Dr. Parnia.
A tudomány néha tud hozni rossz híreket is. Ez egy ilyen nap. Egy tudós szerint végre el kell fogadnunk, hogy a halál után nincs élet. Ezen a kérdésen ideje lenne továbblépni, és minden energiánkkal a földi síkra koncentrálni. Sean Carroll, a Kaliforniai Műszaki Intézet fizikaprofesszora szerint ahhoz, hogy legyen élet a halál után, az kell, hogy a tudatunk teljesen elkülönüljön a fizikai valónktól. Carrol professzor viszont úgy gondolja, hogy a tudatunk atomok és elektromok sorozata, amelyek megszűnnek a halál után, így pedig lehetetlen, hogy tovább éljünk, hogy legyen élet a halál után. A fizika törvényei szerint ez lehetetlen. Az állítás rengeteg embernél azonnal kiverte a biztosítékot. Hiszen e tábor szerint számtalan jel utal rá, hogy kell lennie valaminek a lét megszűnése után. Illetve a vallások többsége is az alapján épül fel, hogy a lelket a szellemi síkon valónak képzeli el. De az emberiség történelme is bővelkedik olyan népekben, amelyeknek erős a túlvilághoz fűződő viszonyuk.
Amit mégsem szabad figyelmen kívül hagyni, az az, hogy sokszor könnyen ellenőrizhető észleleteket tesznek az érintettek. NLC: Tudna erre konkrét példát is mondani? P. T. : Például leolvassák a műtőasztal feletti lámpa gyártási számát, az egy emelettel feljebb lévő nővérszobában végigböngészik a másnapi műtétre kiírtak névsorát, de vannak, akik tökéletesen visszaidézték, miről beszélgettek a körülöttük lévők, miközben ők az összetört kocsijukban küzdöttek az életükért egy baleset helyszínén. Hiba lenne ezeket a beszámolókat semmisnek tekinteni, még így is, hogy önmagukban nem szolgálnak magyarázatként. A lélek a test halála után útra kel – vannak, akik szerint végleg megpihen, mások szerint újjászületik (Thinkstockphotos) NLC: Mi történik azokkal, akik nem tudnak visszafordulni a halál kapujában állva? P. : A fentiekre támaszkodva azt mondhatjuk, a test halála korántsem jelenti a tudati létezés végét, az azonban újabb nagy talány, hogy merre tartanak azok, akik nem térnek vissza a halál torkából.
A halál kapuja az élet egyik aspektusából átvezet egy másikba. A halál a testi vagy fizikai tevékenység, a fizikai vagy szervi működés, a fizikai tudat megszűnése. A halál átmenet a lét egyik állapotából a másikba, pusztán a tudat síkjának megváltozása, mely innentől kezdve az asztrális vagy mentális síkon működik tovább. A halál nem az élet vége, csupán az élet egy aspektusa. Természetes része az élet folyamának, melyre szükséged van, hogy fejlődhess. A halál nem az élet ellentéte, csak az élet egy szakasza. A test megsemmisülése semmivel sem rosszabb, mint az alvás. Ahogyan az ember elalszik, majd felébred, ugyanúgy meghal és megszületik. A halál az alvás, a születés az ébredés. A halál egy új, jobb életre ad lehetőséget. A születés és a halál a májá szemfényvesztése. Aki megszületik, a halál felé tart. Aki meghal, az életre kel. Születés és a halál csak a bejárat és a kijárat az élet színpadán. "Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól, a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik.
A halál közeledtével, amikor betegségek gyötrik a testet, és a tudatosság hanyatlik, nagyon nehéz fenntartani az istentudatosságot. De annak az embernek, aki egész életében állandó gyakorlással fegyelmezte magát, és elméjét az Úrra próbálta rögzíteni, utolsó gondolata kizárólag Isten lesz. Az eltávozott lélek a halált követően ájult vagy öntudatlan állapotba kerül. Még nem érzékeli, hogy különvált durva fizikai testétől. A rokonok és barátok imája, kírtanja (éneke) és pozitív gondolatai igazi enyhülést hoznak számára. Ezek az erőteljes rezgések felébresztik és magához térítik elhomályosult tudatát. A lélek ráébred, hogy már nincs bezárva durva fizikai testébe. Ezután megkísérli az átkelést a másvilág mezsgyéjén. A HALÁL ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETÉS KÖZÖTTI IDŐ Az emberek tudni szeretnék, pontosan mennyi idő telik el a test elhagyása és az újjászületés között. Mikor költözik a lélek egy újabb testbe? Egy év múlva? Tíz év múlva? Mennyi ideig tartózkodik az ember a finomabb síkokon, mielőtt ismét megjelenne a földön?
Ennek egyik legmeggyőzőbb példája, hogy jövőbeli eseményekről is képesek vagyunk információkat szerezni például megérzéseink során. Ez azt jelenti, hogy tudatunk térben és időben is kötetlen, és ezek a különös észlelések a tudattalan szintjén egészítik ki a normál érzékszervi észleléseinket. Ennek fényében azt is mondhatjuk, a halál pillanatában a tudat nem elhagyja a testet, csak megszűnik a testi tudat működése – aminek következtében nem látunk, nem hallunk, nem érzünk többé ízeket – a lélek pedig visszatér ősi, eredendő állapotába. Stuart Hameroff felvetése szerint a halál pillanatában a lelkünk beleolvad a kollektív tudattalan nagy egészébe, ám ha az illető mégis visszatér az élők sorába, akkor a tudata egyszerűen "visszatöltődik" a testbe. Az, hogy a halál állapotában is képesek vagyunk észlelni a körülöttünk zajló eseményeket, és hogy az érzékszerveken túli észlelések is működnek, olyan valós tények, melyek azt mutatják, hogy az emberi tudat jóval több annál, mint amennyit jelenleg tudunk róla.