A kövön fekvő asszony fejét fogta és itatta a vízzel, amit az előbb vittem neki. Majd letört egy darabot a kenyérből és szalámit tett rá. Apró, óvatos mozdulatokkal etette a hajléktalan asszonyt. Két percen belül ott voltam velük. Kérdeztem, hogy hívjak-e orvost. Mondták nem kell. Beszélgetni kezdtünk. Kértem, hogy folytassuk nálunk. Az idős bácsival együtt támogattuk fel az emeletre a nénit. Az ételtől és víztől erőre kapott, mondta. Lakásom ajtajában kisfiaim vártak. Nem kérdeztek semmit. Egyikük széket hozott, a másik szó nélkül nyitotta a hűtőt. -Hagyd kisfiam- szóltam rá, s ő már hozta is az ételrendelő lapot. Törülközőt vettem elő, a fürdőszobába kísértem a nénit. Tiszta pólót készítettem neki, a fiam pólóját. Gyermekem szólt: -Ne azt apa, az túl pici, hozok egy nagyobbat. Éppen jó volt rá. Közben telefonon levest rendeltünk. Kértem, hogy meleg legyen. Az lett, mind az öt adag. Amíg a bácsi is megfürdött, fiaim terítettek. Aztán együtt vacsoráztunk. A néni és a bácsi az utcán találkoztak.
Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz. 8 Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. 9 Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. 10 De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek. 11 Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. 12 Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. 13 Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet. 14 Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.
"Legacy, vagy UEFI módban lett telepítve a Mint? (Legacy = régi / hagyományos mód)" Univ. USB installerrel ISO-ból telepítőt gyártottam, aztán a másik, cél USB-re telepítettem hagyományos módon (? ) A BIOS-ban (öreg gépek, mint én) állítgatom át a HDD prioritást, ha az USB-HDD-ről akarok indítani. "Most olyan gépre csatlakoztatva nem indul, amelyiken előzőleg indult? " Igen, de egyiken se. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem jegyeztem meg, mi volt az utolsó betöltésnél. (esetleg frissítés, update-grub, stb. ) Így most fogalmam sincs, hogyan tovább. Végül is a grub ajánlgat parancsokat, vagyis valami műxik. Nincs azok között olyan parancs, hogy valahol folytassa a rendszer betöltést? Ugyanezt a telepítést elkövettem pendrive-re is. Az most is vígan műxik. Emiatt gondolkoztam egy hordozható USB-s rendszerben. A pendrive-ra azért telepítettem, mert döglött "vindózú" PC-ről mentettünk vele adatokat. Hiba "mögé" ugrással próbáltam feléleszteni, de a Linux grub-update még csak fel se vette a belső windows-t. (le is vert minket a víz, hogy a belső HDD a döglött).
Az utunkba kerülő összes imamalmot megpörgette – és volt egy pár, higgyétek el -, azzal a határozott céllal, hogy minden kívánsága az égbe szálljon, és teljesüljön. És igen, Nepál a Föld azon helye, ahol a kívánságok lépten-nyomon teljesülnek, hihetetlen erős pozitív energiák összpontosulnak ott, csak gondolni kell valamire, elengedni a gondolatot, és nemsokára jön is a megoldás. A gyerek és szülő kapcsolata új fokozatra kapcsol. A fiam indulás előtt éppen a "nem" korszakát élte, tudjuk milyen ez, rengeteg türelem kell hozzá. Amint felszállt a repülő, a sok új impulzus, élmény annyira lekötötte mindkettőnk figyelmét, hogy megfeledkeztünk a mi kis "nem" játékunkról, és csak megéltük, átéltük a pillanatokat. Volt olyan is, hogy nem tudtuk, hol alszunk, hol leszünk a következő napon, de mindig kialakult valahogy. Néha én vigasztaltam őt, néha meg ő mondta, "Anya ne aggódj, majd kialakul". A feszegeti a saját határait. Lucklából gyalogtúrára indultunk az Everest alaptábor felé. Nem voltak elvárásaim, nem tudtam milyen távot, mennyi időt tudunk gyalogolni, igaz hétvégeken szerettünk kirándulni a budai hegyekbe, de ez kicsit más.