2019. 09. 19. - 14:32 A családtagok, barátok vallomása, vagy a szomszédok által tapasztalt események is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a bántalmazót utolérje a törvény. A kapcsolaton belüli erőszak tényállása szakít a régi vélekedéssel: nem kell, hogy vér folyjon. A törvény adta lehetőségekről beszélgettünk dr. Frech Ágnessel, a Be. hatályosulását támogató munkacsoport elnökével. Korábban is ismert fogalom volt a családon belüli erőszak, de nem volt önálló büntetőjogi tényállása. Mit takar a kapcsolati erőszak, és miért volt szükség a szabályozásra? Gyermekvédelemmel, nőjogokkal foglalkozó civil szervezetek fordultak népi kezdeményezéssel 2012-ben az Országgyűléshez, hogy külföldi mintára Magyarországon is szülessen egy új, önálló, büntetőjogi tényállás a családon belüli erőszakra. Korábban a jogalkotó mindig azzal hárította ezt el, hogy tulajdonképpen megvannak a családon belüli erőszak tényállásai, a becsületsértéstől a bántalmazáson át egészen az emberölésig. 2012-ben azonban úgy határozott az Országgyűlés, hogy lesz önálló büntetőjogi tényállás, ez lett a kapcsolati erőszak, amely 2013-ban az új Büntető Törvénykönyvvel lépett hatályba.
Az is lehet, hogy folyamatosan dolgoztatja, de ő maga nem dolgozik, és elveszi a másik jövedelmét. Beszélhetünk gazdasági ellehetetlenítésről is. Ha az "erőszaktevő" veszélyezteti és komoly nélkülözésnek teszi ki a másikat, például éveken át pénzzé teszi a közös vagyontárgyakat. Együtt élnek tehát, elvileg egy gazdasági közösségben, de olyannyira elvonja az anyagi javakat, hogy a másik egyszerűen ellehetetlenül. Ami a mindennapokban nagy gondot jelent, az a látencia. Sokkal kevesebb ügy jut el a bíróságokig, mint amennyi valójában történik. Mit lehet ez ellen tenni? Nyilvánvalóan csak a megtörtént esetek töredékéről van adatunk. Azt látjuk, hogy a sértett személy csak nagyon ritkán, nagyon meggondoltan és nagyon sok bántalmazás után fordul a hatóságokhoz, miközben számos intézménynek van jelzési kötelezettsége. Ilyenek az egészségügyi vagy oktatási intézmények, vagy a védőnői hálózat. Létezik a megelőző távoltartás intézménye, amikor a sértett, akár személyesen, akár pedig ezeken a jelzőintézményeken keresztül a rendőrséghez fordul.
A fogvatartó hatalma, és az általa kialakított mesterséges elszigeteltség miatt a foglyok elhiszik, hogy fogvatartójuk alapvetően jó/mindenható, és ezért nekik nincs okuk/esélyük a menekülésre. Ezek az emberek még a nyilvánvaló menekülési lehetőségeket sem próbálják kihasználni. A bántalmazott nők, akik naponta élik meg a félelmet, szorongást, reményt és bizonytalanságot, szintén egyfajta erős érzelmi kötődést mutatnak partnerük felé. Zavartak, kimerültek lesznek, és nincs energiájuk ahhoz, hogy változtassanak a helyzetükön. Ami nem is csoda, hisz, ha valaki állandó félelemben és rettegésben él, illetve azt tapasztalja meg, hogy tőle függetlenül zajlanak az események, és semmibe nincs beleszólása, egy idő után elveszíti a kontrollt, és mind mentálisan, mind fizikálisan teljesen kimerül az állandó stressztől. Sokszor az tartja vissza a bántalmazottakat, hogy elszigetelődtek, és nincs már kitől segítséget kérni. Sajnos sok szakember is tévesen ismeri fel a jeleket, és maradásra buzdítja a nőt, ami szintén csalódást és reményvesztettséget okoz az érintetteknek.
A világon tizennyolc másodpercenként bántalmaznak egy nőt. Hatvan százalékuk házastársuk vagy élettársuk áldozata lesz. A testi erőszak pedig csupán a jéghegy csúcsa, a folyamatos lelki terrorban élő nők száma ennél jóval magasabb. Ráadásul az eltérő szocializációs folyamatok miatt gyakorta maguk az érintettek sem tudják, hogy áldozatok. November 25. alkalmából a Pécsma Presszóban is a nők elleni erőszakról beszélgetünk. hirdetés Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen A nők bántalmazása ellen kampányoló aktivisták 1981 óta minden november 25-én megtartják az emléknapot. E napon ölték meg ugyanis Mirabal nővéreket – a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit – Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára. Az ENSZ Közgyűlése 1999. december 17-én nyilvánította e napot a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, és felkérték a kormányokat és szervezeteket, hogy e napon figyelemfelhívásul szervezzenek programokat a cél érdekében. A 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen szintén kapcsolódik a mai naphoz.
A verbális bántalmazás eszköztára kimeríthetetlen, lehet szimpla viccnek álcázott leszólás, a szavak mégis ütnek, és célba találnak. Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, majd szurkálódó megjegyzések, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Az áldozat érzékeli a fölé magasodó, domináns magatartást és bólint, a látszólagos béke érdekében megadja magát. Pedig a lelki terror és a folyamatos elfojtás, tagadás, életfogytiglan tűrés nem csak a párkapcsolatot mérgezi módszeresen, hanem pusztító hatással van az elszenvedő fél egészségére is, és állandó, feldolgozhatatlan stresszt jelent. Verbális bántalmazás lehet még a folyamatos kontrollálás, az állandó féltékenykedés, a másik szempontjainak degradálása, vagy figyelmen kívül hagyása. Csoportok, segélyszervezetek, alapítványok, vészhívó vonalak állnak készenlétben, hogy a bántalmazott nőknek azonnali segítő kezet nyújtsanak. De mi történik az érzelmileg bántalmazott férfiakkal? Amíg egy bántalmazott nő hosszú vívódás után végre segítséget kér, addig egy férfi gyakorlatilag láthatatlan marad, elfojt, tagad, és magába zár mindent.
Az előző írásomban bemutattam, mely viselkedések minősülnek bántalmazásnak és milyen osztályozás szerint vizsgálhatjuk őket, illetve milyen a kiegyensúlyozott, kölcsönös tiszteleten alapuló partnerkapcsolat. Most azt járom körbe, HOGY IS ZAJLIK EGY BÁNTALMAZÓ KAPCSOLAT, és hogyan lehet, hogy annyira nehéz belőle kilépni? Sokan nem értik, ha valaki szenved egy kapcsolatban, csúnyán beszélnek vele, ráadásul még meg is verik, akkor minek marad? Miért nem hagyja ott egyből az egészet? Ilyenkor gyakran az is felmerül sokunkban, ha ez velünk történne, tuti nem várnánk, hanem iszkolnánk azonnal. Nézzük meg, MITŐL IS OLYAN NEHÉZ ÉS VESZÉLYES A BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATBÓL VALÓ KILÉPÉS. Kezdjük a gyerekkorral. Mit is tanul sok nő gyermekkorában a férfi-női szerepekről? A statisztikák azt mutatják, hogy minden ötödik nő olyan családban nő fel, ahol a férfi bántalmazza a nőt. (Fontos megjegyezni, hogy a bántalmazással kapcsolatban, hatalmas a látencia. A nagyon elszigetelt és súlyosan bántalmazott nőkhöz és családjukhoz sajnos nem is lehet hozzáférni, így sok erőszaktól sújtott család és partnerkapcsolat rejtve marad. )