Ahelyett, hogy Gileád struktúráját látnánk hitelesen megremegni, a forgatókönyvírók küszködését nézzük, akik nem tudják hihető lépésekben bemutatni a változást, hanem olyan drasztikus fordulatokat dobnak be hirtelen, amelyektől úgy tűnik, mintha a főhősök egy része meghibbant volna. Bradley Whitford És részben az írói szándék is ez: miután June kitalálja gyermekmentő tervét, megszállottan, a veszélyt semmibe véve kezd szervezkedni, és hihető, hogy ahhoz, hogy valaki szembeszálljon egy ilyen rendszerrel, szükséges a tudat valamelyes beszűkülése és a totális determináltság. Azonban az ábrázolás szinte parodisztikussá válik, például, amikor a 10. részben egy dramaturgiailag amúgy indokolt sántikálást is bevetnek az alkotók, és June röhejes eltökéltséggel botorkál célja felé. Még problematikusabb Serena és Fred ( Joseph Fiennes) lélektanilag nem meggyőzően alátámasztott átalakulása, és amikor a 11. részben Fred egyszer csak napszemüvegben hasít egy menő Mercedesben, úgy érezhetjük, hogy az írók sutba dobták az általuk kreált világ működési elveit.
Jaj, de kis naivak voltunk. Semmi ilyesmi nem történik, és még az az ötlet is csak a 13 részes új évad háromnegyedénél érik meg June-ban, hogy más gyerekeket is kimenekíthetne Gileádból. Míg korábban azért volt nehéz nézni a sorozatot, mert szenvedéspornóba hajlott, most már simán csak az időnket rabolja. Az alkotóknak van egy utolsó, valóban jól működő ötletük: az évad első felét annak szentelik, hogy egyre több kis átjárást fúrnak Gileád korábban hermetikusan elszigeteltnek tűnő rendszere és a külvilág között. Onnantól kezdve, hogy Emily (Alexis Bledel) megérkezik Kanadába June csecsemőjével, a kanadai jelenetek sokkal nagyobb jelentőségre és érzelmi súlyra tesznek szert, mint korábban, legalább annyira izgulunk azért, hogy ott minden jól alakuljon, mint, hogy June Gileádban túléljen. A kislány kapcsolatot teremt a két ország közt, és korábban elképzelhetetlen események kiváltója: June megpillanthatja Kanadában élő férjét, Luke-ot ( O-T Fagbenle) egy videofelvételen, és később beszél is vele telefonon, Serena ( Yvonne Strahovski) pedig Kanadába utazik (látjuk farmerben és leeresztett hajjal, őrület!
Így ennek egyedüli oka az, hogy ő a főhősnő. És emiatt nem fogják őt soha kiírni az alkotók Gileádból sem, csak ha már az alacsony nézettség miatt lehúzzák a redőnyt. Az évadnak azonban voltak erős részei is. Lydia néni sorstragédiáját a rendszerváltás előtt nagyon izgalmas volt végig nézni, a Jézabelben történő konfliktus nagyon erős vállalás volt, valamint az utolsó rész történései is igen meghatóra sikerültek. Emily (Alexis Bledel-t végre jó nagyon komoly szerepben látni és ez most még jobban kiteljesedhetett) integrálódása szépen fel lett építve, azonban katartikus eseményeket ez sem tartalmazott, viszont szívesen láttam volna még részleteket erről a megterhelő folyamatról. A kanadai epizódok pedig mindig felüdüléssel töltöttek el, hiszen leginkább az itt zajló események emlékeztettek minket arra, mennyire embertelen, ami odaát folyik és itt érződött igazán, hogy miről is akar szólni ez a sorozat. [letsreviewuserrating postid="17756″ id="1260″ title="Neked mennyire tetszett az évad? "
Moss könnyes szemeit is épp annyit látjuk szuperközeliken, mint eddig – nem nagyon tartogat ez a szerep már új színészi kihívásokat számára. Még akkor sem, amikor az utolsó részekben műfajt vált a sorozat, mert ott már csak eltökélt nézésre és őrült szemmeregetésre van szükség. Az évad felétől erősen érződik a cselekmény szándékos vontatottsága, amit drasztikus eseményekkel igyekeznek kompenzálni az alkotók. June és segítői olyan vakmerő, sokszor agresszív cselekedetekre ragadtatják magukat, amelyek feszegetik a hihetőség határát – se Gileád berendezkedése, se a figurák személyisége nem engedné meg ezeket a szélsőségeket eddigi ismereteink szerint. Joseph és Eleanor sztorija látványosan, de nem túl megrázóan robban fel, Fred és Serena említett különös átalakulását pedig hitetlenkedve figyeljük. Szándékos vagy sem, de az utolsó három rész éles kanyart vesz a trash irányába, és ez annyira idegen mindattól, ami eddig ez a sorozat volt, hogy legfeljebb nevetni lehet rajta. A szolgálólány meséje a harmadik évad végére önmegsemmisítő pályára állt, csak remélhetjük, hogy a negyedik évad mind Gileád, mind a sorozat végét elhozza.
), és a csecsemő körül kibontakozó fordulatos harc lendületben tartja az évad első felét. A több új helyszín – még Washington D. C. -be is kiruccanunk – is változatosabbá teszi ezt a szakaszt, de az első részek attól a bonyolult dinamikától válnak igazán mozgalmassá, amely June nehezen kiismerhető új ura, Joseph ( Bradley Whitford) és az ő érzelmileg instabil felesége, Eleanor ( Julie Dretzin) között kialakul. Az ő kiszámíthatatlan irányba tartó hármasuk nyújtja a legtöbb szórakoztató újszerűséget az évadban, de a végén ez a vonat is kisiklik. Egy ideig kifejezetten izgalmas, ahogyan a világok közti távolság pszichésen csökken a figurák számára. Gileád hátrahagyása több olyan főhősben is felmerül, akikről ezt nem gondoltuk volna, de éppen ez vezet ahhoz, hogy az évad utolsó harmadában már nem sikerül fenntartani a koherenciát. Két évadon keresztül mélyedtünk el egyre jobban Gileád betonbiztosan kidolgozott kegyetlenségében, megtanultuk, hogy innen szinte lehetetlen a menekvés, most hirtelen mégis sorra eszükbe jut a figuráknak, hogy akár távozhatnának is, pedig alapvetően nem változott semmi a rendszerben.
A sorozatnak minden esélye megvolt, hogy ezzel a jól időzített és hibátlan társadalmi reflektálással bekerüljön minden idők legjobb MINIsorozatai közé, de beleesett a Trónok harca hibájába. A regényben az alkotó látványvilága és cselekményvezetése rengeteg támpontot ad a forgatókönyvíróknak, azonban mikor már nincs irodalmi alapanyag, a történet belassul és a karakterek felemelkedésére vagy leépülésére helyezik a hangsúlyt. Margaret Atwood 1985-ös diszkópiáját iszonyat erőteljesen kreálta meg az első évad, a második már egyet hátrébb lépett, viszont a harmadik évad már olyan, mintha magzat pózban az ágyra kuporodott volna és várja, hogy feltétel nélkül élvezzük a már jól bejáratott brandet. Ez azonban nem így lett. Az idei évad két alappillérre lett felépítve: June (Elisabeth Moss még mindig zseniális, de bosszantóan sokat mérgeskedik a kamerába, de erről később) megpróbálja kimenteni Gileádból a gyermekeket, ahol borzasztó sors várna rájuk. A másik pedig Waterfordék köré szerveződnek, akik igyekeznek visszaszerezni gyermeküket, Nicole-t Kanadából, ahol June férje, Luke és a férfi testvére, Moira vigyáznak rá.
THE HANDMAID'S TALE III. 2019 | sci-fi, dráma | 18+ | 8. 4 /10 Több mint 6500 órányi tartalom 300 sorozat, 850 film, rajzfilmek és dokumentumfilmek egy helyen Csak 1890 Ft havonta. Nálunk nincs hűségidő, előfizetésed bármikor lemondhatod online. Népszerű sorozatok, saját gyártások, sikerfilmek és mesék magyar szinkronnal, vagy felirattal. Nézd kedvenc eszközödön. REGISZTRÁLJ MOST! Van már HBO GO előfizetéssel Szolgáltatódnál? Regisztrálj meglévő HBO előfizetéseddel és már nézheted is online kínálatunkat A harmadik évadban, miután June-nak (Elizabeth Moss) és babájának sikerül kijutnia Gileádból, June visszatér, hogy megkeresse az elsőszülött lányát. Célja, hogy elhintse a lázadás csíráját, és megbuktassa a nőket elnyomó rendszert.
Megtekintve 19348 alkalommal Megtekintve 15031 alkalommal Megtekintve 14324 alkalommal Megtekintve 13948 alkalommal Megtekintve 13524 alkalommal Megtekintve 13612 alkalommal Megtekintve 13140 alkalommal Megtekintve 12128 alkalommal Megtekintve 12792 alkalommal Megtekintve 13580 alkalommal Megtekintve 13418 alkalommal Megtekintve 13680 alkalommal Megtekintve 16158 alkalommal
A rendezés, a fényképezés, a díszletek és a jelmezek egy olyan fojtogató és nyomasztó jövőt teremtettek, ami a Donald Trump megválasztása utáni évben valahogy nem is tűnt olyan elképzelhetetlennek, ettől pedig még nagyobb hatást tudott gyakorolni a nézőkre. Zsigeri élmény volt premier plánban figyelni Elisabeth Moss néhol nagyon intenzív, máskor egészen visszafogott arcjátékát, ahogy belülről ordítva próbál túlélni egy eszeveszett világban, a fájdalmát pedig a boldog (napjainkat idéző) múltba visszatekintő flashback-jelenetek miatti kontraszt miatt még inkább át lehetett érezni. A harmadik évadra eljutottunk odáig, hogy minden, ami az elsőben jó volt, mostanra rémunalmassá vált. Margaret Atwood regénye ott ért véget, ahol az első évad: June-t (Moss) berángatják egy fekete autóba, és fogalma sincs, hogy az ellenállás vagy a kivégzőosztag jött érte (egyedül az epilógusból derül ki, hogy túlélte). Az alkotók így a második évadtól kezdve alapanyag nélkül maradtak, de ez nem okozott különösebb aggodalmat, hiszen Miller tavaly még azt nyilatkozta, hogy tíz évadra terveznek.
8679 megtekintés (Megjelenés: 2017) Ismertető: A jövőben játszódó cselekmény szerint a környezetszennyezés és a szexuális úton terjedő betegségek drasztikusan csökkentik a női termékenységet. A vallásos hátterű Amerikában a termékeny nőknek szolgálólányként kell dolgozniuk – gyakorlatilag rabnőként – és egyetlen feladatukká válik minél több gyermeket szülni a ház ura számá Amerikai Egyesült Államok nagy változáson megy keresztül. Első lépésként elbocsátják a nőket a munkahelyükről, majd befagyasztják a bankszámlájukat, és mostantól csak a férjeik, vagy a legközelebbi férfi hozzátartozójuk által férhetnek hozzá a pénzükhöz. A társadalom lázadni kezd a kialakuló új rendszer ellen, de ezt véres lövöldözés követi, és kialakul a fundamentalista teokratikus diktatúra. Címkék: Dráma Sci-fi Szinkronos (13) # Epizód címe Nyelv Hossz Link Feliratos (0) Nincs aktív feliratos epizód feltöltve!