Mitől lesz jó egy fantasyszálaktól mentes, akciójelenetekben abszolút nem bővelkedő történet? Nincsenek gyilkosságok, nem jön el a világvége, és az is biztos, hogy senkinek sem fogják a vé r ét szívni, legalábbis vámpír biztosan nem. Az ugye adott, hogy a legtöbb ilyen sztoriban olyanok a pasi főszereplők, hogy lehetőleg minden nőnemű a padl ó ra olvadjon és/vagy csorgassa a nyálát, attól függ. De az, hogy jó pasit kapunk, nem elég, ez egyértelmű. Viszont azt sem tudom mondani, hogy feltétlenül arra van szükségem, hogy mindkét főszereplőt szeressem. Simán szeretek olyan romantikus könyveket, amelyek olvasása közben a főhősnőtől a falra másztam. És itt jött a megvilágosodás: nem külön-külön kell működniük (bár azért az sem árt), hanem egyben. Hiá b a tartom Júliát meggondolatlannak, Rómeót meg virágról virágra szálló éretlen tinifiúnak, ha együtt egyszerűen működnek. És hogy miért a hosszú bevezető? H á t pont azért, mert Callie és Kayden bizony működnek! Ami a legjobb: külön-külön is és együtt is.
Callie viszont egészen máshogyan élte meg a saját traumáját. Ugyan nagyon sokáig nem kapunk rá konkrét választ, hogy pontosan mi is történt vele, azért már az elején sejtjük nagyjából. Ez a bizonyos dolog pedig hirtelen és gyökeresen megváltoztatta Callie é letét. Visszahúzódott a burkába, és az addig csinos, csajos és nyitott lány hirtelen bő pólók és rövid haj mögé igyekezett elbújni. Kerülte a társaságot, a t ömeget és úgy egyáltalán mindent, ahol emberekkel kell érintkeznie. Aztán amikor Callie elindul az egyetemre, úgy dönt, ideje változtatni és nagyon húzni. Megnöveszti a haját és hála újdonsült barátjának, a meleg Seth-nek a ruházkodásán is gyökeresen változt a t. Ráadásul ketten együtt listát kezdenek írni, ezzel is arra bi z tatva egymást, hogy merjenek kalandozni és új dolgokba belevágni. (Imádtam a listát! ) És bár sem Call i e, sem Kayden nem számít rá, az új dolgok közé egy új románc is tökéletesen passzol. Callie és Kayden az a páros, akiket nem csak külön, hanem együtt i s lehet imádni.